A földön naponta 25 000 ember hal meg vízhiány és szennyezett víz fogyasztása következtében.
Napjainkban környezetünk szennyezettsége drasztikus mértékben nő. Toxikus anyagok ezrei vannak jelen vizeinkben, naponta megisszuk őket.
A szabadba kijuttatott vegyi szennyeződések nem csak a környezetszennyezés helyén okoznak problémákat. A föld úgy viselkedik, mint egy vizes szivacs. A talajvíz a vegyi anyagokat a föld minden részére eljuttatja.
Ez az oka annak, hogy ma már a sarkkörökön élő állatok vérében is kimutathatóak olyan nem lebomló vegyi anyagok, amiket a modern mezőgazdaság és az ipar juttatott ki a szabadba.
A méreganyagok felelősek a szervezetünkben kialakuló súlyos betegségek 95 %-ának.
Az állami ellenőrző szervezeteknek nincs tudomása arról, hogy vizeinkben milyen mérgező anyagok vannak és azoknak milyen hatásai vannak a szervezetünkre.
Vezetékes vizeink 40 000-60 000 különböző vegyi anyagot tartalmaznak.
A legmérgezőbb vegyületek, amik vizeinkben megtalálhatóak:
Nitrátok, klór, toxikus fémek, szerves vegyületek, fenol vegyületek, növényvédő szerek, gyógyszer maradványok (antibiotikumok, fogamzásgátlók, stressz oldó gyógyszerek ), hormonok.
Ma már nincs tiszta víz a föld alatt!
Néhány, az ivóvízben található vegyi szennyeződés szervezetünkre gyakorolt hatása
Nitrátok, Nitritek:
A nitrát és nitrit vegyületek jellegzetes előfordulásai élelmiszerekben: sonka pácolásához használt sós lé, húskészítmények (töltelékáruk), kolbász- és szalámifélék, kemény (szeletelhető) sajtok és egyes halkészítmények. A leggyakrabban használt nitrát, nitrit tartalmú tartósítószerek a következőek: kálium-nitrit (E 249) ; nátrium-nitrit (E 250); nátrium-nitrát (E 251); kálium-nitrát (E 252). Egyes nitrát-nitrit vegyületeket élelmiszer színezékekként is használnak pl. a hús vörös színének kiemelésére.
Az élelmiszerek mellett a nitrát legjelentősebb forrása az ivóvíz. A nitrát ivóvízbe kerülésének egyik lehetősége az ásott kutakból származó, talajvíz eredetű ivóvíz, mely a mezőgazdasági tevékenység miatt tartalmazhat nagyobb mennyiségű nitrátot. A másik forrás a galvanizált vezetékekben pangó víz. Ezekben a csövekben, amennyiben nitrát tartalmú víz van jelen oxigénszegény környezetben, a Nitrosomonas baktériumok közreműködésével a nitrátból nitrit keletkezhet. Fokozhatja a nitrát-problémát, ha fertőtlenítés végett klóraminokat használnak az ivóvízrendszerben.
Tanulmányok bizonyítják , hogy a nitrát a vékonybélben 100%-ban felszívódik. A nitráttal és a nitrittel járó elsődleges egészségügyi probléma a methemoglobinémia, más néven „kék”, vagy „kéküléses” betegség. A folyamat során a szervezetbe vitt nitrát a gyomorban nitritté alakul, mely utóbbi forma az oxigénszállításért felelős hemoglobint (Hb) methemoglobinná (metHb) alakítja. A methemoglobin nem képes oxigént szállítani a szervezetben, így amennyiben koncentrációja eléri a normál hemoglobin koncentráció 10%-át, oxigénhiány léphet fel. 25% metHb koncentráció felett gyengeség, szapora pulzus jelentkezik, 50-60% esetén eszméletvesztés, kóma, illetve végső esetben halál következik be (50%-os metHb szint nagyon ritkán fordul elő).
A 3 hónapos kornál fiatalabb csecsemők jóval érzékenyebbek a methemoglobinémiára, melynek több oka ismeretes.
A vízben oldott nitrát hatását vizsgálva megállapítható az összefüggés a nitrát bevitel és a megváltozott pajzsmirigyműködés között, mivel a nitrát gátolja a jód felvételét. Hosszú távú nitrát kitettség esetén felléphet gyakori vizeletürítés, illetve kialakulhatnak keményítő lerakódások, vérzések a lépben. Patkányokban a nitrát a mellékvesekéreg bizonyos részének megnagyobbodását okozza, mely megváltozott hormontermelést eredményezhet.
Kísérleti állatokban a N-nitrozo-vegyületek bizonyítottan karcinogének és feltételezhető, hogy bizonyos tényezők, mint az alacsony savasság a gyomorban, valamint a nitrát és az N-nitrozo-vegyületek magas szintje emberben is megteremtheti a gyomorrák kialakulásához szükséges feltételeket.
Arzén:
A periódusos rendszer elemei közül tiszta formában előfordulók közül az arzén a huszadik leggyakoribb, de gyakran jelenik meg kémiai kötésben pl. vassal, rézzel, ólommal.
Az arzén mérgező hatása évezredek óta közismert, ám rákkeltő hatása csak az elmúlt évtizedekben vált ismertté.
Az arzén mindenekelőtt a táplálékkal és az ivóvízzel kerül a szervezetbe. Az ismert mérgező anyagok között talán az arzénnel kapcsolatban rendelkezünk a legtöbb ismerettel a különböző úton, dózisban és tartóssággal történt expozíció és annak káros hatásai tekintetében ‒ mind embereken történt megfigyelések, mind állatkísérletek alapján. A szervetlen arzén ember esetében bizonyítottan rákkeltő, amely bőr-, hólyag-, vese- és tüdődaganatot idéz elő. Kis koncentrációban történő tartós bevitel esetén ezen kívül többféle krónikus, nem-daganatos betegség előidézésében is szerepet játszik. Ilyenek pl. a bőr elszarusodásával és festékanyagának megváltozásával járó elváltozások, a szív- és keringési megbetegedések, a perifériás és a központi idegrendszer rendellenességei, a máj- és vesebetegségek, a cukorbetegség és az Addison-kór. Kromoszóma rendellenességeket kiváltó, illetve a DNS javító mechanizmusokat befolyásoló hatása igazolt.
Az arzén daganatkeltő hatására vonatkozó ismeretek, a hazai jogszabályozás előírásai szerint az ivóvízben elfogadható kockázati szintnek tartott koncentrációja 10 mikro gramm/liter, amit megfelelő intézkedésekkel és műszaki beavatkozásokkal elérni és biztosítani kell. Sajnos mind a mai napig nem megoldott Magyarországon a jogszabályok által előírt arzénkoncentráció biztosítása az ivóvízben.
Glifozát:
A glifozát gyenge szerves sav,színtelen kristályos, szilárd vegyület, vízben jól oldódik. Világszerte elterjedt gyom irtószer gyümölcsök, zöldségek, szántóföldi növények termesztése során, vízi és szárazföldi termesztésben. A GMO-k terjedésével a glifozát felhasználás radikálisan megnőtt az elmúlt években, főleg a génmódosított glifozát rezisztens kukorica alkalmazása miatt. . A glifozát irritációt okoz szemben, bőrön, lenyelés esetén a felső emésztőszervekben, belégzés esetén a tüdőben, légutakban, köhögést, tüsszögést váltva ki. Újabb kutatási eredmények a glifozát teratogén és hormonkárosító hatásáról számoltak be.
A nem szelektív hatású glifozát gyom irtószer elsodródhat permetként a levegőben, így szermaradékként megtalálható növényekben, állati termékekben, valamint elfolyhat ivóvízbázisokba is, tehát alapvetően belégzéssel, élelmiszerrel és ivóvízzel jut be a szervezetünkbe.
Több tucat friss tanulmány bizonyította a glifozát teratogén és hormonrendszer-károsító hatását. Minden lehetséges kitettség esetében egészségügyi kockázatot jelent az anyag irritáló hatása, irritációt okoz szemben, bőrön, lenyelés esetén a felső emésztőszervekben, belégzés esetén a tüdőben, légutakban, köhögést, tüsszögést váltva ki.
Kadmium:
A kadmiumot és legtöbb vegyületét minden nemzetközi szervezet rákkeltő anyagként sorolja be. Mérgező hatással van a vesére, a májra, a csontokra és a herékre, és megzavarja a hormonális és az immunrendszer, valamint a szív- és érrendszer működését. A szervezetbe kerülve helyettesíti az esszenciális cinket, ám toxikus hatása miatt a cink helyébe beépülve súlyos károsodásokat okoz. A kadmium emellett felhalmozódik az emberi és állati szervezetben, így krónikusan toxikussá válik.
Az ivóvíz kadmium szennyezettsége leggyakrabban a nem vegytiszta cinkkel galvanizált csővezetékekből, ill. a kadmium tartalmú forrasztásokból, vízmelegítőkből, vízhűtőkből és csapokból származhat. A lágy, vagy alacsony pH-értékkel jellemezhető vizű területeken az intenzívebb korrózió révén a vezetékes ivóvíz kadmium szintje akár az 1-26 μg/l-t is elérheti.
Klórpirifosz:
Széles spektrumú rovarirtó, amely kontakt- illetve gyomorméregként fejti ki hatását. Rovarölőként használják gabona, gyapot, szántóföldek, dió, zöldség és gyümölcsök, valamint pázsit és dísznövények permetezéséhez. A klórpirifosz egy ideg toxin, mely hozzájárul a károsítja az magzatok, csecsemők agyi, idegrendszeri fejlődését, visszafordíthatatlan mentális károkhoz vezet.
A klórpirifosz jelen van, az élelmiszerben és a vizeinkben.
A klórpirifosz idegméreg, károsítja a magzatok, csecsemők idegrendszeri fejlődését és, visszafordíthatatlan mentális károkhoz vezethet. A klórpirifosz megcélozza a sejtek jelátviteli rendszerét, ami szabályozza az idegsejtek reprodukcióját és differenciálódását, és a sejtek károsodásához vezet a még kifejletlen agyban. Kutatások szerint már igen alacsony koncentrációban is kifejti károsító hatását. A magzatok mellett az újszülöttek is fokozottan érzékenyek az alacsony koncentrációjú klórpirifosz kitettségre. Új kutatások szerint még 7 éves gyermekeknél is előfordul idegrendszeri károsodás.
A klórpirifosz mérgezés a központi idegrendszerre, a szív és érrendszerre, illetve a légzőszervekre lehet hatással. A klórpirifosz akut hatásaként zsibbadás, bizsergés, koordinációs zavarok, fejfájás, szédülés, remegés, hányás, hasi görcsök, izzadás, homályos látás, nehézlégzés, hipoventilláció (azaz a nem megfelelő mértékű légzés), lassú szívverés. Magasabb dózisú kitettség eszméletlenséget, izomgörcsöket majd halált okozhat. A mérgezés sokszor nem okoz azonnali tüneteket, csak 1-4 héttel a kitettség után jelentkeznek. Ezekben az esetekben zsibbadás, bizsergés, gyengeség, az alsó végtagok görcsei, koordinációs zavarok léphetnek fel. A javulás sokszor csak hónapok, évek után érzékelhető, bár maradandó károsodás is lehetséges.
Ftalátok:
A nehezen lebomló ftalátok a legelterjedtebb szennyező anyagok, gyakorlatilag minden ember vérében, és a hazai élővizekben is kimutathatunk falátszennyezést.
Egyes ftalátok a hormonrendszerbe avatkozva korai pubertást okoznak, károsítják a férfiak szaporodási képességét és csökkentik a serdülő hímneműek tesztoszteronszintjét, ami alacsony spermaszámhoz vezet, ezért összefüggésbe hozhatók a férfiak termékenységi problémáival. A ftalátok át tudnak jutni a placentán, és a gyermeket már az anyaméhben is károsítják.
A klóros ivóviz negatív hatásai
„Csak akkor lennék hajlandó klóros vizet inni, ha ez lenne az egyetlen alternatíva, mert nem lenne más víz egyáltalán.” –
jelentettek ki Paul A. Stitt, biokémikus, vegyész, kutató és író.
Sajnos még ma is klórral fertőtlenítik az ivóvizet, annak ellenére, hogy számtalan egymástól független tanulmánnyal igazolták
már, hogy a klór különösen veszélyes az emberi szervezetre nézve és hosszútávú egészségügyi következménye akár a rák is
lehet.
Dr. John Marshall, egy amerikai fogyasztói érdekvédelmi szervezet, a Tiszta Vízért Egyesület elnöke így fogalmazott:
„Azt látjuk, hogy több figyelmet kellene szentelnünk az ivóvízben található kémiai anyagoknak és új alternatívákat
kellene találnunk a klórozásra. Számos biztonságos és nem mérgező lehetőség létezik, mint a víz ózonnal vagy ultraibolya
fénnyel való kezelése.”
Amikor a rák ily mértékben van jelen társadalmunkban és egy egyre növekvő tendenciát mutat, jól meg kellene fontolnunk
nekünk, az egyén szintjén, hogy hogyan zárhatjuk ki az életünkből a különböző karcinogéneket (rákkeltő anyagokat). Ezt
kezdhetjük máris az ivó- és fürdővizünknél, mint két olyan dolognál, ami napi szinten hat ránk. A víz elengedhetetlen feltétele az életünknek, de nem mindegy, hogy milyen kémiai anyagok vannak benne, amik meg is betegíthetnek minket.
Vészjósló kijelentést tett a klóros ivóvízzel kapcsolatban az Amerikai Környezet Minőségügyi Tanács (US Council of
Environmental Quality):
„Klórozott csapvizet inni veszélyes, ha nem halálos az egészségedre nézve.”
Dr. Martin Fox kutatóorvos, az Egészséges víz a hosszú életért című könyvében a következőket írja:
„Ismert karcinogéneket találtak az ivóvízben, ami a klórozás közvetlen következménye.”
„Becslések szerint a rákos megbetegedések 60-80% a környezeti hatások miatt következik be. Egyre nagyobb egyetértést
szerez az a meglátás, hogy a rákos megbetegedések nagy részét a környezetünkből származó kémiai karcinogének
okozzák, így ezek elkerülhetőek lennének. Több tanulmány igazolta a felszíni és felszín alatti vízben, illetve a kezelt ivóvíz
ellátmányban megtalálható karcinogének jelenlétét”
Dr. Riddle Ph.D, a Kemysts Laboratórium kutatója azt tanácsolja, hogy jobb híján a fogyasztónak kell eltávolítania a klórt a
vízből, mielőtt felhasználja azt.
„Klórt használnak szinte minden ivóvíz kezelésére, a baktériumokra és más, a vízen keresztül fertőző organizmusokra
gyakorolt toxikus hatása miatt. De egyre több tudományos bizonyíték mutatja, hogy a klór az ivóvízben nagyobb és
hosszabb távú veszélyeket hordoz magában, mint aminek a megakadályozását szolgálja.”
„A klór negatív hatásai lenyelés vagy bőrön át való felszívódás által ránk is hatnak. Tudományos vizsgálatok párhuzamba hozták a klórt és a klór melléktermékeit a húgyhólyag-, máj-, gyomor-, végbél- és vastagbél rákkal, illetve szívbetegségekkel is. A klór vízben való jelenléte a klóraminok létrejöttét is előidézi, ami íz és szagproblémákat okoz az ivóvízben.”
„Mivel a klór az egészségügyi szabályzatok szerint jelen kell, hogy legyen minden ivóvíz ellátmányban, ezért az egyénre hárul, hogy eltávolítsa azt az ivóvízből közvetlenül fogyasztás előtt.”